Évekig hirdettem a tanfolyamaimat "Szavaink ereje" címmel. Ennek oka az volt, hogy a sok évnyi EMK munkálkodás megtanított rá, mennyire fontos a megfogalmazás. Mennyire fontos mit, hogyan, milyen szavakkal fejezek ki. Számít, mennyire pontos az, amit mondok és tényleg azt mondom-e, amit szeretnék.
Ez persze nem jelenti azt, hogy mindig tudatosan választom meg a szavaimat, de törekszem rá, hogy odafigyeljek.
Néhány napja dolgoztam egy fiatal párral, akik láthatólag szeretik egymást, fontos mindkettejüknek ez a kapcsolat. De valahogy mégsem egyeznek.
Elsősorban azt kerestük, mi lehet ennek az oka. Kiderült, hogy ugyan azok a kielégületlen szükségleteik, így (magától értetődően) mindketten a másiktól várnak dolgokat, amit nem tudnak megadni egymásnak, hisz mindkettejüknek hiánya van. Ezért aztán elveszett a bizalom, hogy a másik még akarja, választja őket.
Ezt a témát jártuk még jobban körbe, mikor is megütötte a fülemet egy kifejezés: az a probléma köztünk ...
Megkérdeztem, van-e olyan élményük, hogy: a párjuk az ő oldalukon áll.
Kiderült, hogy ez az élmény hiányzik.
Most magamra váltok :), mert saját tapasztalatom is van erről az életemben. Egy számomra igen fontos kapcsolatban felismertem már sok hónappal ezelőtt ezt a dinamikát. Amikor is a másik azt gondolja, hogy probléma van köztünk.
Ezért aztán keveset találkozunk, ritkán beszélünk, mert ez szerinte, mivel mindketten érintettek vagyunk, általunk nem feloldható gond. A beszélgetéseink számára kudarc-élmények.
Én bizalomteli vagyok, mert szerintem, ha van szándék a kapcsolatra, akkor képesek vagyunk mindent elrendezni. (Mi másra való az EMK tudása?)
Szerinte a dolog közénk áll, elválaszt minket. Így, szemben állva egymással megoldhatatlan, hisz gyengék, kevesek vagyunk annak leküzdéséhez.
Ha ezt a képet látom, akkor igazat is tudok neki adni. Mert egyedül, a másikkal küzdve ez valóban lehetetlen. Már csak azért is, mert, ha szeretjük egymást, akkor nincs szándékunkban legyőzni a másikat. Tehát bele sem kezdünk a megbeszélésbe.
Én másképp nézem ezt.
Szerintem a probléma nem köztünk van, hisz nem szemben álló felek vagyunk. Kölcsönös a megbecsülés, elismerés és szeretet. Tehát szerintem egy oldalon állunk és van egy problémánk.
Ez az ügy nem elválaszt minket, hanem összeköt. Ha egy oldalon állunk, akkor vállvetve meg tudjuk azt oldani. Együtt, kettőnk képességeit, készségeit felhasználva szinte bármire lehetőségünk van, egy problémát biztosan fel tudunk oldani. Még akkor is, ha nagy. Mert amikor egyikőnk elfárad, a másik puszta jelenléte is bíztatás, inspiráció ( a kapcsolatteremtésre).
Márpedig általában olyan emberrel van problémánk, akit szeretünk. A nekünk közömbösek miatt ritkán jövünk ki a sodrunkból. Tehát ketten vagyunk egy nehézségre.
Így, ha gond van köztünk, akkor tényleg nehéz a dolgunk, de, ha van egy gondunk, akkor az megoldható :)!
Megfogalmazás kérdése!?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése